A boldogság kulcsa

2006.08.11.

Mindannyian keressük, kergetjük, elképzeljük. Terveket szövögetünk, és úgy gondoljuk, pontosan tudjuk, mitől lennénk boldogok. Van elképzelésünk a partnerről, a leendő gyerekünkről, házunkról, kocsinkról, és sokszor görcsösen ragaszkodunk is ezekhez az álmokhoz, akkor is, ha a sors mindig más lehetőséget kínál.

Aztán persze bosszankodunk, dühöngünk, "igazságtalan az élet" mondatokkal dobálózunk. Ahelyett, hogy végiggondolnánk, talán olyanhoz ragaszkodunk, ami valamiért nem jelentené számunkra a boldogságot.

Mit tehetünk, teszünk ilyenkor?

Megpróbálunk megszabadulni a görcsöktõl, átgondoljuk, biztosan az a valaki, valami kell-e nekünk, vagy csak az elérhetetlensége a vonzó, és várjuk a következõ lépést. Folyamatosan adódnak lehetõségek a boldogság megteremtésére, csak néha nem akarjuk észrevenni. Mert szenvedni sokkal trendibb. Persze, az örök elégedetlenség is belénk van kódolva, hisz az visz elõre, de valljuk be, imádunk panaszkodni, problémákat gyártani. Ha megkapjuk a hõn áhított dolgot, rögtön elkezdjük keresni a hibáit, ahelyett, hogy akár 5 percig is örülnénk neki.

Mintha a mai világban bûn lenne örülni, picit megpihenni. Ha azt mondom, jól vagyok, és ez látszik is rajtam, rögtön furán néznek rám. Irigykednek, és szinte hallom a gondolataikat is:
"Á, nem lehet boldog, nincs is pasija, gyereke, munkája, kocsija, kertje, medencéje, stb..."

Mitõl félünk ennyire?

Talán attól, ha merünk örülni, akkor büntetésbõl el fogjuk veszíteni azt a valamit? Nem hiszem, hogy a világ így mûködne. Nem hiszem, hogy bármilyen felsõbb erõnek az a határozott célja, hogy boldogtalanná tegyen bennünket.

Persze, a boldog vagyok nem azt jelenti, hogy elégedetten hátradõlünk, mi megtettük a magunkét, megtaláltuk az örökké termõ fát, és már csak enni kell. Ha a fát nem gondozzuk, nagyon gyorsan ki fog száradni, ellepik a tetvek, megbetegszik, korhadni kezd.

A boldogság kulcsa talán az, ha megtaláljuk az egyensúlyt az öröm és a "tenni is kell érte" között.

Persze, errõl írni, beszélni könnyû. Megvalósítani sokkal nehezebb. De néha nem ártana, ha eszünkbe jutna, amikor annyira ácsingózunk a szerintünk a földi paradicsomot nyitó aranykulcs után. Mert aztán lehet, hogy nagy meglepetés ér bennünket, ha az élet úgy hozza:
"Nesze, itt van, ha annyira akarod, és ha olyan butus vagy, hogy nem érted meg, nem ez a te kulcsod!".

Könnyen elõfordulhat ugyanis, hogy az aranykulcs a poklot nyitja.

Winkler Veronika

Nők Vagyunk

Forrás: http://www.ujdimenziok.hu/ewPortal3.icom?shopid=ujdim&language_code=hu&ewitem0=ujdimhu_1087