A nevetés

2006.04.04.

A nevetés az egyik leghatásosabb gyógymód testünknek és lelkünknek egyaránt. Ha nevetünk, arcunk vonásai szebbek, kellemesebbek lesznek, a külvilág felé pozitív üzenet közvetítünk magunkról. Német kutatók szerint a sokat nevető emberek kedvesebb arcúak, mint azok, akik örökké szomorúak, elkeseredettek. 

A nevetés általában kapcsolódik valamilyen kellemes lelkiállapothoz, jókedvhez, örömhöz, a társas érintkezésben ennek a nem verbális üzenetnek fontos szerepe van. Kommunikálhatunk általa vonzalmat, attitűdöt, érzelmet egy másik személy irányába. Megesik, hogy első pillantásunkkal és mosolyunkkal veszünk le a lábáról egy olyan embert, aki a későbbiekben meghatározó szerepet fog betölteni életükben...Fontos szerepe van a mosolynak az emberi érintkezésben, javíthatja az emberek közérzetét, hangulatát, erősítheti társas kötődéseit.

E nonverbális üzenet tehát az érzelmi állapotok kommunikációban lényeges szerepet tölt be. Olykor helyettesítheti a beszédet a tekintetváltás és a mosoly, ellenkező nemű partnerek esetében az érdeklődést előbb jelzi, mielőtt akár egy szó is elhangozna. Sokkal közvetlenebb és automatikusabb, mint a beszéd, tudatos kontrollja gyengébb, mint szavaknak, de természetesen a társadalmi normák betartása miatt olykor vissza kell fojtanunk kacajunkat, máskor pedig olyankor is mosolyognunk kell, ha éppen nincsen jókedvünk...

De miért is nevetünk? A kacagásra, hahotázásra, nevetésre csak az esetek körülbelül 10-20 százalékában ad magyarázatot az, hogy előtte éppen valamilyen humorosat láttunk, hallottunk, olvastunk. A nevetésnek érzelmi, gondolkodásbeli, társadalmi összetevői is vannak, hiszen a külvilág és embertársaink felé közvetítjük az adott helyzethez, személyhez való viszonyulásunkat, mégis a nevetés folyamatát az agy egy bizonyos területén kimutatható fokozott ingerületátvitel szabályozza. A tudósok pontosan kimutatták azt a területet, ahonnan a nevetés kiindul. Az a látóközpont mögött, a homloklebeny közelében található. A baloldali homloklebenyrész analizálja az érzékelt dolgot, a jobboldali rész pedig megítéli, hogy vicces-e. Ez természetesen egyénre szabott, de ha az észlelt történés humorosnak ítéltetett, akkor az agy említett része fenntartja az izgalmi állapotot, és elmosolyodunk, nevetünk vagy harsányan, teli szájjal hahotázunk. Ez történik az agyban, de testünk egyéb részei is részt vesznek a nevetésben, mégpedig a mellkas, a rekeszizom, a légutak és az arcizmok. Az orron át belélegzett levegő hatására a rekeszizom ellaposodik, a bordák közti izmok kifelé és fölfelé emelik a mellkast, aminek térfogata megnő, a tüdő tágul. Kilégzéskor ezek az izmok elernyednek, a mellkas lesüllyed, a tüdő összehúzódik, kipréseli a levegőt. Ha nevetünk, ezek az izmok és az arcé is, intenzív és jótékony mozgásnak vannak kitéve. Tehát ilyenkor vérünk oxigénnel telítődik, ami nem csupán szervezetünkre gyakorol jó hatást, hanem kedélyállapotunkra is.

A nevetés részben velünk született képesség, a kisgyerekek már néhány hetes korukban képesek rá. A Parkinson-kórban szenvedők és súlyos depressziósok viszont csak ritkán mosolyognak, akkor is inkább kényszeredetten, mivel az agyi ingerületek nem működnek megfelelően, zavar mutatkozik a jelek továbbításakor. Ennek ellentétére is van példa, a megállíthatatlan nevetésre, amely egy vírusfertőzésből származó agyhártyagyulladás következményeként léphet fel.

A nevetés mindenképpen hasznos dolog, megmozgatja egész keringésünket, fokozza a szívműködést, javítja a belső szervek vérellátását, az agyban olyan vegyületek szabadulnak fel, amelyek csökkentik a fájdalomérzetet. Azok az emberek, akik képesek sokszor és sokat nevetni, kiegyensúlyozottabbak, könnyebben dolgozzák fel az őket ért negatív dolgokat.

Ne feledjük, mosolyogjunk, és a világ visszamosolyog ránk!

Forrás: 

Forgács József: A társas érintkezés pszichológiája
Kairosz Kiadó
www.hazipatika.hu