optimista országok

Thaiföld 100%Seychelle-szigetek 100%Szamoa 100%
Zimbabwe 100%Közép-Afrikai Köztársaság 100%Argentína 100%
Venezuela 100%Panama 93%Ruanda 87%
Brunei 77%Amerikai Virgin-szigetek 77%Ausztrália 74%
Jordánia 73%Nicaragua 67%Szingapúr 67%
Ciprus 63%Namíbia 63%Olaszország 63%
Görögország 62%Finnország 62%Izrael 61%
Azerbajdzsán 60%Egyiptom 60%Maldív-szigetek 60%

nyitóoldal > hirek > Optimista sajtófigyelés > A nők lehetnének a férfiak "védőfaktorai"

A nők lehetnének a férfiak "védőfaktorai"

2006.05.17.

 

Világviszonylatban is egyedülállónak nevezhető a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos iskolájában készült tanulmánykötet. A kutatók együttesen elemzik a magyar népesség pszichológiai, szociológiai és egészségügyi helyzetét, keresve azokat az elemeket, amelyek befolyásolják a modern társadalmak néhány évtized óta középpontba állított célját: a lakosság életminőségének javítását.

Világviszonylatban is egyedülállónak nevezhető a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos iskolájában készült tanulmánykötet. A kutatók együttesen elemzik a magyar népesség pszichológiai, szociológiai és egészségügyi helyzetét, keresve azokat az elemeket, amelyek befolyásolják a modern társadalmak néhány évtized óta középpontba állított célját: a lakosság életminőségének javítását.

Az értelmes, boldog élet problémája régóta foglalkoztatja az emberiséget, de a múlt század közepéig csak a filozófusok igyekeztek megfejteni. És bár igaz, hogy már Aristoteles az "eudaimoniát", azaz a boldogságot jelölte meg a legfontosabb életcélnak, a napjainkig vivő utat jól jellemzi, hogy ezt a fogalmat sem az orvosi, sem a pszichológiai lexikonban nem lehet megtalálni. Hiánycikk lett a boldogság. Különösen a modern ember küzd egy sor olyan problémával, ami elfedi a pozitív jelenségeket, mivel az anyagi szükségletek kielégítése mellett szinte minden más háttérbe szorul.

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos iskolája 1988-ban, 1995-ben és 2002-ben több mint 12 ezer fős mintán országos reprezentatív egészségfelméréseket végzett. Vizsgálták a lakosság testi és lelki egészségét, a betegségek előfordulását, külön figyelmet fordítva az életminőségre, a közérzetre. A kötetbe rendezett tanulmányok szerzői között vannak szociológusok, biológusok, pszichológusok, pszichiáterek, belgyógyászok, matematikusok, informatikusok, közgazdászok és ortopédsebészek is.

Kopp Mária, az Intézet igazgatója az életminőség-kutatás hazai jellegzetességeinek megértéséhez egyebek között arra a paradoxonra hívja fel a figyelmet, hogy miközben a nyugati társadalmakban folyamatosan javulnak az életfeltételek, az emberek egyes mutatók szerint boldogtalanabbak lesznek. Az evolúciós pszichológia is megállapította, hogy az emberiség genetikailag máig sem tudott alkalmazkodni a civilizációs életvitelhez és kihívásaihoz. Ez a "kudarc" mindenekelőtt a lemaradó rétegekben okoz tartós és fokozott életminőség romlást, ami korai egészségkárosodással és idő előtti elhalálozással jár. A modern világ nehezen kiszámítható körülményeire, a bizonytalanság, a betegség, a társadalmi lemaradás gondolatára sok ember reagál "téves pánikkal", ami leegyszerűsítve azt jelenti: nem vagyunk felkészülve a fogyasztói társadalomra és - bármilyen furcsán hangzik - a verseny, a gazdasági fejlődés üteme szinte csak a nagyipari módon előállított "fogyasztói" embertipusnak kedvez. És íme egy újabb paradoxon, amit a kutatási anyag hangsúlyoz: az érett személyiség nem válik ideális fogyasztóvá, de aki azzá válik, az a kapcsolataitól, céljaitól megfosztott, szorongó, magányos ember lesz. A hosszú távú célok nélküli egyén nem bízik senkiben, ellenségessé válik, az unalom és az öncélú izgalomkeresés uralja, a kapcsolatokat is fogyasztási cikknek tekinti és könnyen lehet manipulálni.

A szociológus szerint a gyorsan átalakuló társadalmakban, így Magyarországon is lényegesen gyakoribbá vált az elmúlt évtizedekben a krónikus stessz és a depresszió. Vizsgálataik kimutatták, hogy míg 1988-ban a felnőtt magyar népességnek 2,7 százaléka panaszkodott súlyos, kezelésre szoruló depresszióról, addig 1995-ben ez az arány már 7,1 százalék volt. Ugyanezt az arányt találták a 2002-es felmérésnél is. Mivel a szakemberek állítják, hogy az életminőséget jelentősen rontják a depressziós tünetek, Kopp Mária figyelmeztetőnek tartja a klinikai vizsgálatok adatait. Ezekből kiderül, hogy a megkérdezettek 13 százaléka depressziós beteg és további 17 százalék ugyan még nem beteg, de vannak depressziós tünetei, amelyektől szenved. Tehát a lakosság 70 százaléka lelkileg egészséges, ám az a 30 százalék elhanyagolhatatlanul nyugtalanító. De, mint már említettük, a jelenség nem magyar.

Szabó Iréne

Forrás:

Nekem mindegy.
Nem örülök, mert szeretem az oldalt.
Remélem nem lettetek pesszimisták?
Szívesen szervezném tovább. Kérlek lépj kapcsolatba velem!
korábbi szavazások