Forradalmi újdonságnak számít az új nanomedicina mind a hatóanyagot, mind a mechanizmust illetően. A kutatások kezdete mesébe illőnek mondható: „1996-ban egy a vizsgálataimban részt vevő berlini betegről kiderült, hogy immunrendszere képes volt a HIV szaporodását kordában tartani, annak ellenére, hogy gyógyszereit nem szedte rendesen, sőt, amikor hazautazott a családjához, nem is vitte őket magával. Attól félt, hogy kiderül a betegsége. Erre felfigyelve kezdtem el egy olyan új, nanotechnológián alapuló terápián dolgozni, amely magát az immunrendszert erősíti és mozgósítja a vírus visszaszorítására” – emlékszik 12 év távlatából Lisziewicz Julianna. A molekuláris biológus következő lépésként – bízva elméletében – szabadalmaztatta a gyógyszert a hatásmechanizmussal együtt. Ez mindenképp mérföldkő abban a hosszú folyamatban, amelynek során egy ígéretes ötletből, találmányból piaci termék lesz. Amikor a szabadalmi igazolások a „kezében voltak”, kezdődhettek a kísérletek: az első alapkutatásokat az Egyesült Államokban, többek közt a Right Intézetben végezték. Itt folytak a sikeresen állatkísérletek, először egereken, később majmokon. Az állatok HIV-ellenes immunitása megerősödött, szervezetük képessé vált a betegség leküzdésére.
Ugyanakkor a gyógyszer fejlesztésének ezen korai szakaszában ébredt rá arra, hogy az amerikai Right Intézet ideálisnak mondható financiális és infra-strukturális körülményei ellenére a környezet túlontúl „akadémiai” jellegű. Hiába volt a kezében a szabadalom, ez még korántsem jelentett biztosítékot arra, hogy a találmányból valaha piaci termék lehet. Ezért, hogy azt a laborból minél hamarabb a betegek számára is elérhetővé tegye, két évvel a kutatások megkezdése után, 1998-ban létrehozta vállalkozását, a Genetic Immunityt. A cég jogilag átvette a szabadalmakat, így a tulajdonképpeni termékfejlesztés innen indulhatott meg. A kiváló teszteredmények után a gyógyszer fejlesztése 2004-ben már a klinikai fázisba jutott, vagyis elkezdődhettek a humánvizsgálatok is. Ebben az időszakban kapcsolódott be a munkába Lisziewicz Zsolt, Julianna testvére. „A Balaton partján ültünk a nővéremmel 2004 nyarán, és a beszélgetésünk során felvetődött egy biostatisztikai probléma, amit végül közösen oldottunk meg. Akkor találtunk »szakmailag« is egymásra, s így kerültem a csapatba. ő akkor már évek óta az Egyesült Államokban élt, én pedig épp Sanghajban dolgoztam” – teszi hozzá a Genetic Immunity ügyvezető igazgatója.
A továbbfejlesztés kapcsán Lisziewicz Julianna már évekkel korábban is többször nyilatkozta: bár laboratóriuma a tengerentúlon működik, továbbá Olaszországban is van egy ilyen létesítmény, mégis szeretné, ha a fejlesztés és a gyártás további fázi-sainak központja Magyarország lenne. Éppen jókor jött a 2005 decemberében elnyert 1,4 milliárd forintos pályázati pénz, amelyet a Genetic Immunity és az MTA Kémiai Kutatóközpontja nyújtott be egy magyar tudásközpont létrehozására. A Terápiás Vakcina Klaszter célja az, hogy az AIDS-kutatások mellett jelenleg még gyógyíthatatlan betegségekre fejlesszenek ki hasonló nanomedicinákat, továbbá hogy ezen termékek világpiacra való fejlesztését itthonról irányítsák. A partnerek között szerepel a Szent László Kórház, a Semmelweis Egyetem Kórélettani Intézete, a Szegedi Egyetem bőrklinikája, a Genetic Immunity, az ErCom és a LandMark. Az efféle együttműködés nem számít újdonságnak hazánkban, a sikeres kooperáció viszont annál inkább. A tudásközpont saját kutatásainak keretén belül 2005-ben kilenc önkéntes magyar HIV-pozitív betegen tesztelték sikeresen a DermaVirt. Jelenleg az USA négy nagyvárosában, illetve a svéd Karolinska intézetben folytatódnak a klinikai vizsgálatok.
A gyártási folyamat kidolgozását is meg kellett kezdeni, természetesen párhuzamosan a nanomedicina további fejlesztésével. A második klinikai vizsgálati fázis végére ugyanis már állnia kell az üzemnek. Ez azért nagy jelentőségű, mert ha már megvoltak a klinikai adatok, olyan minőségű és mennyiségű terméket kellett előállítani, amely azonnal a világpiacra dobható. Gyorsabban is megy a további engedélyeztetés, ha ugyanazzal az anyaggal kísérleteznek, amit végül ipari méretekben gyártani is akarnak. Ha ugyanis egy gyógyszert a gyártási technológia miatt módosítani kell, akkor az engedélyeztetési procedúra kezdődhet elölről. Helyszínként több város is szóba jött, a cél ismét az volt, hogy az lehetőség szerint Magyarországon legyen. Nem vitás azonban, hogy a világ bármely pontján örömmel fogadták volna a Genetic Immunityt. A „magyar döntőbe” végül Debrecen és Székesfehérvár mellett Budapest került be, az idei év eleji döntés alapján végül a főváros lett a befutó. „A két vidéki nagyvárosban a Pólus projekt keretén belül innovációs parkokat kívánnak kialakítani, azt azonban egyik helyszínen sem tudták előre megmondani, hogy mikorra várható ezek gyakorlati megvalósítása. Mi pedig nem értünk rá várni 2010-ig, azonnal szükségünk volt egy központra. Ezenkívül egy olyan integrált helyszín kellett, ahol együtt dolgozhatnak biológusok, kémikusok, vegyészek és informatikusok. A budapesti Gyógyszerkutató Intézetet épp akkor vette át a Tevától az Autóker Holding, ráadásul mivel előtte is hasonló profillal működött, nem is volt szükség nagyobb átalakításokra. A jelenlegi főhadiszállásunkat csak béreljük, hiszen bármikor kinőhetjük – tekint optimistán a jövőbe Lisziewicz Zsolt. (A cik teljes terjedelemben az mm májusi számában jelenik meg.)

Forrás: http://vg.hu/index.php?apps=cikk&cikk=219988&fr=rss