Ami a munkámhoz a legfontosabb, az sértetlen

2011.07.12.

Giles Duley, a szabadúszó brit fotóriporter egy amerikai-afgán gyalogos őrjáratot kísért el veszélyes küldetésére, amikor egy csattanást hallott, forró láng csapta meg és egy akna robbanása a levegőbe emelte. Mintegy hat métert zuhant; a robbanóanyag és saját égett húsának szaga egyszerre jutott el tudatába.

„Arra emlékszem, hogy amikor körülnéztem, saját testrészeimet és és ruhadarabjaimat pillantottam meg egy fán, és éreztem, hogy ez nem sok jót ígér" – mondta el hónapokkal később tipikus brit understatement formájában a The New York Times-nak. „Láttam roncsolt és füstölgő balkaromat, nem éreztem a lábaimat, és abból, amit a fán megpillantottam, rögtön kikövetkeztettem, hogy a lábaimnak is annyi."

„Ami a munkámhoz a legfontosabb, az sértetlen"

A fotóriporter egyetlen pillanat alatt vált háromszoros rokkanttá és az elvérzés fenyegette. A katonák, akiket kísért, hozzárohantak és szorító kötésekkel próbálták megfékezni a vérzést. Miközben megmentésén dolgoztak, Duley gyorsan mérlegelte helyzetét. Nem azt számolta, ami elveszett, azt vette számba, ami megmaradt. „Mi van a jobbkezemmel? A szemeimmel?" - Megállapította, hogy ezek épek. - „Ami a munkámhoz a legfontosabb, az sértetlen."

A cikk teljes terjedelmében itt elolvasható: http://www.emasa.hu/cikk.php?id=8652