Apafa és anyafa

2010.04.05.

A debreceni színház mögött van egy süllyesztett kert. Pad kis vadrózsa lugassal meg két öreg hársfával, s amikor a világcsavargó foltvarró, Dolányi Anna, aki decemberben Indiában, januárban Szingapúrban és Ausztráliában járt, április-májusban meg Hollandiába és Németországba megy, a padra leül, az apjára s az anyjára gondol. Fél évszázaddal ezelőtt, a kis süllyesztett kert tervezőjeként ugyanis két hársfát ültetett: egy apafát és egy anyafát.

Amikor kislány voltam, mondja a hetvenöt éves Dolányi Anna, Debrecenben éltem. Apámnak fényes jogász-karriert jósoltak, s hogy kikerülje a szamárlétrát, azt javasolták, menjen el táblabírónak Debrecenbe.

Kilencéves lehettem, amikor egy éjjel az ablakunkat megzörgették. A zörgetők hárman voltak, egyikük azt mondta, ő apám testvére. Még jó, hogy éjszaka történt, így nem látszott a zsidó Bandi bácsi arca, aki apám egyik barátja volt. Anyámék a gettóból….

A cikk folytatása elolvasható az alábbi linken: http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=279553