Az élet, a munka, a nagycsalád öröme

2006.03.28.

A Temető utca 9. szám alatti lakásában a 94 éves özv. Sümegi Jánosné Juliska nénivel a családja dolgos, szorgos, tartalmas, munkával teli életének „lapjait” lapozgattuk.

– Ciceró azt mondta: öregség, meg a betegség a legnagyobb teher. Ezzel élek én együtt, de nem panaszkodom, hálás vagyok a Jóistennek, hogy ilyen szép életkort megélhettem boldogságban, örömben. Ne rólam írjon, a férjemről, akivel harmonikus házasságban éltünk, aki 1986. május 16-án örökre itt hagyott minket – mondta Juliska néni.

A férje, Sümegi János bácsi nem ment el nyomtalanul. Az az ember volt, aki majdnem a semmiből jutott el az országgyűlési képviselői székig. 1963-tól 1975-ig volt a választókerület országgyűlési képviselője. Foglalkozását tekintve parasztember volt, de a lelkében, viselkedésében nemes ember. Felismerte a tudás fontosságát, fiatalon gazdászoklevelet szerzett Kecskeméten. Kiváló szervezőképességéről, szakmai hozzáértéséről tanúskodott az a mezőgazdasági termelőszövetkezet, amelynek az élén állt, országos hírnévre tett szert. Országgyűlési képviselőként, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnökhelyetteseként kezdeményezte, hogy a mezőgazdásági dolgozók is jogosultak legyenek a nyugdíjellátásra. Javaslatát az Országgyűlés elfogadta. Nagy empátiával rendelkezett, ha lehetősége volt rá segített másokon. Mindenkihez volt egy kedves szava. ő volt az, aki az 1960-as években a Földművelésügyi Minisztériumban kezdeményezte a Forgách-kastély felújítását. Nem eredménytelenül, az épületben 1975-ben megnyílt a múzeum, amelynek egy része a vadászati, vadgazdálkodási kiállításnak adott otthont. Több helyi szervezetnek volt a vezetője, támogatója.

– Még legényember volt, amikor a 20-as évek végén kezdeményezte a ligetben a futballpálya építését. 1930-ban megalakította az önképző gazdakört. Végtelenül szorgalmas, nagy munkabírású ember volt. 100 évvel ezelőtt 1906. március 5-én született. Az I. világháború ideje alatt az édesapja a fronton volt, még szinte gyermek volt, de már gazdálkodott – elevenítette fel felesége a férj ifjú éveit.

A törékeny asszonynak, aki bevallása szerint csak két polgárit végzett, látóköre, ismerete, érdeklődési horizontja igen széles. Sokat olvasott, ma is azt teszi. Élete során naplót írt, minden fontos dolgot feljegyzett, ami a családjában történt. Egy füzetben szép gyöngybetűkkel ott sorakoznak a híres emberek gondolatai. Előkerültek a családi fényképek, a féltve őrzött írások.

– Ma már csak három dolgom van: olvasok, imádkozok és rendezem az egykori feljegyzéseimet. Hogy mi lesz a sorsuk, nem tudom. Öt olyan halott van a családban, akikért mindennap többször is fohászkodom a Jóistenhez. Az egyik a férjem. Egy édesanya számára nincs nagyobb fájdalom, mint a fiai elvesztése. János és László fiaimért már csak imádkozni tudok. Meghalt Juliska lányom első gyermeke, kis unokám. Nemrég temettük el János fiam feleségét, Erzsikét – mondta a vallásos érzelmű asszony. Egyik nagy bánata, hogy a betegsége miatt nem járhat templomba, otthon csendben imádkozva gyakorolja keresztény vallását.

Juliska néni 8 gyermeknek adott életet. Az egyik nagyon pici volt, amikor meghalt, de a hetet felnevelte. Ma 17 unokája és 18 dédunokája van.

– Életem legszebb napjai közé tartoznak, amikor a családi ünnepeken mindenki összejön, ilyenkor boldogság tölt el, és hálát adok a Jóistennek, hogy ilyen szép nagy családom van. A gyermekek ma is körülvesznek. Sanyi fiam a családjával itt lakik mellettem. Feri fiam, Juliska lányom gyakran meglátogatnak, családjukkal itt élnek Szécsényben. Ebben a házban ma is annyi öröm, boldogság lakozik, mint egykoron – mesélte. Figyelemmel kísérte és kíséri unokái, dédunokái életének sorsát. – Bejött hozzám Sanyi lánya, Gabi unokám és azt mondta: Nagymama, holnap vizsgázom, imádkozz értem. Azt feleltem, az kevés kislányom, te is imádkozzál, de még az is kevés, tanulni is kell. Okos teremtés, külföldön fejezte be tanulmányait, Ausztriában dolgozik – büszkélkedett.

A naplóját lapozgatva, olvasgatva, Sümegi néni visszaemlékezésit hallgatva egyre inkább kitárul előttem az a szép, tartalmas élet, amit férjével együtt élt, a sok-sok munka, amiben edződtek, a boldog gyermekáldás, ami örömet, értelmet adott életüknek. Búcsúztam, de kedvesen marasztalt. Egy köteg levél került az asztalra. Az egyiket felolvasta, ebben arra kérte katonáskodó férjét, hogy esténként mondja el a közös imájukat, ő itthon is azt teszi, s így lélekben együtt lesznek. Ma a Temető utca 9. szám alatti lakásból naponta sok ima száll az ég felé a férjéhez, s azokhoz, akiket nagyon szeretett, de itthagyták, így lélekben naponta együtt van velük.

Forrás: http://www.nmedia.hu/index.php?apps=cikk&d=2006-03-28&r=120&c=501514