Az önértékelés a boldogság kulcsa

2006.08.24.

Persze nem várhatja az ember leánya, hogy a sült galamb fehér lovon betoppanjon hozzá, de lehet, hogy az sem túl jó taktika, ha túl határozottan keressük a boldogságot. Inkább műveljük saját kertjeinket.

Miért is teszünk meg olykor épp ésszel felfogva túlságosan sokat vagy esztelen dolgokat a másikért? Talán, mert nem értékeljük eléggé saját magunkat, és görcsösen ragaszkodunk ahhoz, akit kicsit már megismertünk, mintha esélyünk sem lenne egy másik szerencsés találkozásra. Régi bölcsesség szerint azokat a dolgokat nem szabad erőltetni, amik nem mennek maguktól, különben később fogja megbosszulni magát a dolog, és az már nem fog valami szépen festeni. Vannak olyan gyarlóságai a másiknak, amik felett nem éri meg szemet hunyni, a keserű döntések meghozásához azonban mindenek előtt arra van szükség, hogy tisztában legyünk magunkkal, és szeressük magunkat eléggé ahhoz, hogy magunk mögött hagyjunk egy olyan kapcsolatot, amelyben több a szenvedés, mint az öröm. Az első lépés tehát az önbecsülésünk felébresztése. Ha folyton rossz lóra teszel, és olyanokkal kezdesz, akik nem érdemelnek meg, akkor lépj ki a randik mókuskerekéből, és hagyj egy kis időt magadnak, hogy megkedveld magad, és megtanuld értékelni azt, aki vagy, bontakoztasd ki magadat mindabban, amire vágyakozol, és ami iránt tehetséget érzel, csak eddig nem szakítottál rá elég időt. Ha nem működik ez a dolog, még mindig segítséget kérhetsz szakemberektől, de érdemes először a saját erődre támaszkodva megpróbálni kimászni a gödörből.

Forrás: http://www.holgyforum.hu/eletmod.asp?newsid=27131