Boldogság gyere haza

2006.02.28.

Boldogság, gyere haza...
Rendkívül sokan szenvednek kedélybetegségben

Mindenki arra vágyik, hogy boldog legyen. Hogy úgy érezze, megkapta, amire vágyott. A boldogság elérésének számtalan útja van, és nem kizárólag az anyagiakon múlik. Egyes felmérések szerint a sikeres amerikaiak elégedettek, míg hazánkban – jelzésértékű – egymillióra tehető az alkoholisták száma.

Az Egyesült Államokban folyt kutatások szerint az amerikaiak nyolcvannégy százaléka teljesen elégedett az életével. A Pew Research Center által végzett felmérés szerint az elégedettek harmada abszolút boldognak mondta magát. A kérdésekre adott válaszokból az derül ki, hogy őket elsősorban a pénz boldogítja, az igennel válaszolók legtöbbje tehetős. A házasságban élők közül kétszer annyian érzik magukat boldognak, mint a szinglik, s ugyanez érvényes a vallásosokra az ateistákkal szemben. Az elemzők szkeptikusan megjegyezték: Amerikában ciki bevallani, ha valaki boldogtalan vagy balszerencsés.
Egészen más eredményre jutott egy ausztrál kutatócsoport a kontinensen végzett munkája alapján. A legtehetősebbnek számító Sydney lakosai vallották magukat sanyarú sorsúnak, míg a szegényebb vidékeken élők azt állították, hogy igen jól érzik magukat.

A boldogsággyártásnak egyik eszköze lehet ezek szerint a pénzcsinálás, vagy a természetes szükségletek megléte az élet alkonyán a nyugalom előhangjaként, és túl az egyéni sorsok viharain. A közismert boldogsághormonok, a szerotonin és a dopamin termelődését persze vegyi úton is el lehet érni. Más kutatások szerint Európában a franciák a legnagyobb Prozac-fogyasztók – az antidepresszáns szerből tetemes mennyiség fogy a szentesi patikákban is.

Bugyi András gyógyszerész szerint rendkívül sokan szenvednek kedélybetegségben, s tartanak a szorongástól. Ennek okát ő a szociális környezetben, mentális problémákban látja. Az antidepresszánsokat kizárólag recept ellenében adja át a patikus a rászorulóknak, akik mesterséges módon kissé könnyebben viselik el a létező gondjaikat.

Arról, hogy a magyarok mennyire érzik jól magukat, nem áll rendelkezésre adat. Viszont jelzésértékű, hogy egymillióra tehető az alkoholisták száma, ők a boldogság elérésének legnehezebb útját válaszották: a kerülőt. Alig húsz éve a boldogsághoz még elég volt a mosolygós nyírségi alma és a Túró Rudi, az előbbit ma már csak hírből ismerjük, az utóbbit eladtuk a Danone-nak. Az úgynevezett fogyasztói társadalom a kólával együtt megérkezett, közben megmaradt egy halom megválaszolatlan kérdés – a stresszel terhelt rohanásban bizony nehéz ezekre megtalálni az elfogadható feleletet. Hajszoljuk a perceket, hogy egyszer csak csendünk legyen, és aztán rájövünk, hogy saját magunkra nem volt időnk.

Ma már Magyaroszágon is meg lehet vásárolni az élményeket és szolgálatásokat, de érezzük, hogy ezektől még nem lettünk boldogabbak. A boldogság megtalálásának útja egyéni és kevéssé megfogható. Az elégedettséggel egyenrangú élet elérhető, talán ha nem azért szeretnek bennünket, amit elértünk, hanem egyszerűen azért, amilyenek vagyunk. A boldogság valami lágy, kényelmes, békés jelenség, de mindenekelőtt: könnyű.

Forrás:http://www.delmagyar.hu/cikkonly.php?action=nyomtat&cid=118819