Dr. Bohóc rendel

2006.08.28.

Székesfehérvár (lsz) - Nincs színészi diploma, de van kantáros nadrág, színes paróka, piros krumpliorr...

Jancsó Péter és Tóth Bence - művésznevükön Peti és Pajti - bohócdoktorok, de nem a szó hagyományos értelmében. Azt vallják, mindenfajta betegség mentális eredetű, amelyre jótékony ellenszer lehet a nevetés és a vidámság, de sohasem öltenek magukra orvosi köpenyt, mert ahova ők belépnek, ott a betegségnek emléke sem maradhat. 

- Nem az orvosokat figurázzuk ki, mert teljes mértékben el akarjuk feledtetni a gyerekekkel ápolásuk okát - kezdi Sajti Pajti. - Ahhoz, hogy ki tudjuk zökkenteni őket a kórházakra jellemző nyomasztó hangulatból, be kell vonnunk őket a játékba. Nincs előre begyakorolt műsorszámunk, mert nem mi vagyunk a történet főszereplői. Minden gyerek másféle törődést igényel, ezt azonnal felmérjük intuíciónk segítségével. Megtanítjuk őket lufit hajtogatni, a vehemensebb fiúkkal kardozunk, másokat rögtönzött mesével szórakoztatunk, táncolunk, zenét hallgatunk velük. Improvizálunk.

- Bohóckodunk, de nem idétlenkedünk, és legfőképpen semmit sem erőltetünk rá a gyerekekre - veszi át a szót Peti. Annyit adunk magunkból, amennyit a másik el akar venni. Volt olyan tüdőbeteg kislány, aki kizárólag speciális, párásított levegőjű kórteremben tartózkodhatott, s csak ablakból sóvároghatott a kinti játékok után. Nyilvánvalóan így őt nem vidíthattuk fel mesével, ezért behoztuk neki a szobába mindazt, ami után eddig csak üvegen át áhítozott.

A fiúk a közösségépítésre is gondot fordítanak, összehozzák a kórtermek ismeretlen lakóit, s miután távoznak, barátságok láthatatlan szálait hagyják maguk mögött.

A két huszonkét éves bohócdoktor civilben a pécsi egyetem informatikus hallgatója. Három éve járják szabad idejükben heti rendszerességgel az ország gyermekklinikáit, gyermekotthonait, de ellátogattak már óvodákba is, sőt a fehérvári Királyi napokról sem hiányoznak sohasem. Szeptembertől országos akciót szeretnének elindítani. Azt tervezik ugyanis, hogy azoknak a gyerekeknek, akiknek a betegsége már nagyon előrehaladott stádiumban van, megpróbálják teljesíteni a kívánságaikat. Szerintük ugyanis a pozitív élmények hatalmas energiákat képesek megmozdítani a szervezetben, s ha egy kisebbfajta csodát tehetnek valakivel, akkor az újra akar majd élni, küzdeni, s reményeivel talán a gyilkos kórt is legyőzheti. Szeretnének minél több kórtermet feldíszíteni, barátságossá tenni, mozidélutánt tartani, magnókat és mozgó játszótárakat vásárolni, amelyeket odaajándékozhatnának a gyerekeknek. A fiúk nagyon lelkesek, mert mint mondják: a mosoly mindenkié, és az egész Szivárványország velünk van.

Forrás: http://www.fmh.hu/szekesfehervar/20060826_dr__bohoc_rendel