
nyitóoldal > hirek > Szépirodalom > Gondolatok
Gondolatok
2004.10.14.
Néhány gondolat egy csokorba gyűjtve.
A Mult elesett hatalmunkbul,
a Jövendőnek urai vagyunk... Sokan
azt gondolják: `Magyarország - volt; -
én azt szeretem hinni: lesz'!
Széchenyi István
"Az biztos , hogy nem igaz, hogy
a boldogság - ahogy mondani
szokták - csak egy percig tart,
meg hogy csak akkor észleli az
ember, amikor véget ér. Az az
igazság, hogy addig tart,
ameddig él a szerelem, mert
szerelmesen még a halál is szép."
Gabriel GarcÃa Márquez
Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy rongybábu vagyok csupán, és egy darabka élettel ajándékozna meg, lehet, hogy nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de biztosan megfontolnék mindent, amit kimondok. A dolgok értékét nem abban látnám, amit érnek, hanem abban, amit jelentenek. Keveset aludnék, többet álmodnék; megértettem, hogy ha csak egy percre is lehunyjuk szemünket, hatvan másodpercnyi fényt veszÃtünk el örökre.
Tovább mennék, amikor mások megállnak, felébrednék, amikor mindenki más alszik. Hallgatnék, amikor Å‘k beszélnek, és mennyire élvezném egy jó csokoládéfagylalt hűvös Ãzét...
Ha Isten egy darabka életet adna nekem, egyszerű ruhát öltenék, karomat kitárva a nap felé fordulnék, és fedetlen hagynám nemcsak testemet, de lelkemet is.
Istenem, ha oly jó szÃvem volna, felÃrnám minden gyűlöletem a jégre, és csak várnám, hogy felkeljen a nap. Van Gogh álmával Benedetti-költeményt festenék a csillagokra, és Serrat dalát szerenádként a Holdnak ajánlanám.
A rózsákat könnyeimmel öntözném, hogy érezzem töviseik fájdalmát, szirmaik szenvedélyes csókját...
Istenem, ha kaphatnék egy darabka életet... Nem telhetne el egyetlen nap sem anélkül, hogy elmondanám az embereknek, akiket szeretek, mennyire szeretem őket.
Minden nÅ‘vel, minden férfival megértetném, hogy Å‘k a legfontosabbak nekem, Ãgy élnék a szerelemmel szerelemben.
Megmutatnám az embereknek, mennyire tévednek, ha azt gondolják, azért nem szerelmesek már, mert megöregedtek; nem is tudják, hogy éppen akkor öregszünk meg, ha nem érezzük többé a szerelmet.
Adnék a gyermeknek szárnyakat, de hagynám, tanuljon repülni egyedül. Az öregeknek megtanÃtanám, hogy a halált nem az öregség hozza, hanem a felejtés.
Mi mindent tanultam tőletek, emberek...
Megtanultam, hogy mindenki a hegy csúcsán szeretne élni, nem is sejtvén, hogy a valódi boldogság éppen abban rejlik, ahogyan oda feljutunk.
Megtanultam, hogy ahányszor csak egy újszülött apró ökle eloször szorÃtja meg édesapja ujját, örök fogságra Ãtéli azt.
Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga a másikra felülrÅ‘l lenézni, amikor annak talpra állni nyújt segÃtÅ‘ kezet.
(ismeretlen szerzőtől)
2019. január 1-től az Optimista Klub archiválódik. Mit szól ehhez?
korábbi szavazások