Ha felmegy az adrenalin...

2006.08.02.

Matusovits Andrea szikláról ugrik, vitorlázik és búvárkodik

Doktornő, akinek életeleme a Tisza, a víz. Matusovits Andrea vitorlázik, búvárkodik, evez, és néhány hónapja tizenkét méter magas szikláról is leugrott egy patakba. A kétgyermekes szegedi aneszteziológus a stresszes helyzetekben érzi igazán jól magát. Ezért választotta az orvosi pályát is.

Andrea a Tiszán: életelemévé vált a víz. Fotók: Karnok Csaba

Matusovits Andrea vitorlás pályafutása azzal kezdődött, hogy tíz évvel ezelőtt egy márciusi hideg napon az első kifutáskor beleesett a jeges Tiszába. A hatfokos víz nem vette el kedvét a sportágtól, még jobban beleszeretett. Azóta, évente két-három alkalommal hódol hobbijának a tengeren, s jó időben sűrűn leruccan gyermekeivel és barátaival a Balatonra.

A szegedi aneszteziológus orvosnőt az sem tántorította el a vitorlázástól, hogy egyszer az Adriai-tengeren, amikor tíz napig hajókáztak Zadartól Velencéig, húszórás viharba keveredtek. A tizennégy fős társaságból nagyon sokan már majdnem a végrendeletüket fogalmazták, de ő ekkor sem félt. Ezt azzal magyarázta, hogy a kapitány nyugodt volt. Ilyen egyszerűen megy ez a többméteres hullámok között! No nem, ehhez olyan alkat szükséges, mint amilyen az egykori hétszeres országos bajnok evezős doktornőé. Imádja az adrenalinnövelő elfoglaltságokat. Azt mondja, kellenek a stresszes helyzetek, hogy jól érezze magát. A munkáját is ez alapján választotta.

Az élet minden területén szereti az izgalmakat. Néhány hónapja tizenkét méter magas szikláról ugrott le egy patakba Szlovéniában. Fent ugyan egy pillanatra elvesztette a bátorságát, vissza is akart fordulni, de nem lehetett, nem volt visszaút. Az ugrás olyan jól sikerült, és a szabadesés érzése úgy hatalmába kerítette, hogy azóta is vágyakozva gondol a sziklaugrásra, de még magasabbról. A gyerekek, a tízéves Botond és a nyolcesztendős Kincső próbálják is visszafogni a hihetetlen energiákkal rendelkező édesanyjukat, de csak nehezen lehet. – Azt hiszem, ők is ilyenek lesznek – jelenti ki a néhány hónapja már gyógyszercég-menedzsereként dolgozó asszony. A váltás okát pedig egyszerűen jelzi mutató- és hüvelykujja összedörzsölésével. Az orvosi hivatásról viszont áradozva mesél. Szinte vég nélkül sorolja a nem mindennapi eseteket, amelyeket aneszteziológusként átélt.

A gyerekeket neveli a sport

A sport és Matusovits Andrea már elválaszthatatlanok, és a gyerekek is megfertőződtek. Domaszéken cselgáncsoznak, és éppen a nyáron kezdtek ismerkedni a kajakozás örömeivel. Édesanyjuk semmit nem kényszerít csemetéire, szabad akaratukból dönthetik el, hogy a tanuláson kívül mivel foglalkoznak. A sportolás észrevehetően segíti a gyerekeket a leckeírásban, kitűnő a bizonyítványuk és ami anyukájuk szerint nagyon fontos: nem folynak el, a sport koncentrálja az idejüket. Nem számítógépeznek órákon át, nem üldögélnek a tévé előtt, és nem bámulnak a nagy semmibe.  

 

– A mentőből, ahogy átvettük a koponyasérült lányt, akit autó gázolt el, azonnal műtőbe vittük. Nem volt idő diagnosztikára, mert labilis volt az állapota. Elkezdődött a műtét, egy ideig reménytelennek tűnt a helyzet, de egyszer csak javulni kezdtek a paraméterek: a sírás hangulatából ováció kerekedett a műtőben. A hölgy műtét után egy hónappal egészségesen távozott – meséli a sportos doktornő, aki huszonöt éve evez. Az elmúlt országos bajnokságon – már a masters kategóriában – a Démász-Szegedi VE csapatával két aranyat nyert. A víz az életelemévé vált, és már tizenöt éve búvárkodik is.

– Amikor lemerülök, megszűnik a külső környezet, és csak a belsőmet vetítem ki a víz világába. Szinte minden gátlásom megszűnik, és teljesen felszabadulok: elönt a csodálkozás és a boldogság érzése – mondja teljes átéléssel a csinos, sportos szőke doktornő, aki szerint a merülésnél nem a mélység számít – huszonöt méterig szokott lemenni –, hanem az, hogy mit érintesz és mit érzékelsz.

Andrea céltudatos, a tanulási vágy is hajtja: egyetemre jelentkezett, de nem azért mert munkáján változtatni szeretne, hanem a tudását szeretné növelni. Ismerősei csodálkoznak is, hogy még a tanulásra is marad ideje, pedig így is százszor annyi dolgot művel, mint mások. ő viszont nem elégedett, sokkal több mindent szeretne egy nap alatt elvégezni.

 

Forrás: http://www.delmagyar.hu/cikkonly.php?action=nyomtat&cid=129314