Kismaros

Hozzád szaladok, ha szomorú vagyok,
Ha megzavarják fejem buta gondolatok.

Vigaszt nyújtanak nekem a hegyek.
Kismaros, boldog vagyok veled!

Lent a hegyek alatt a Duna hömpölyög kecsesen,
A házak között egy patak folyik hevesen.

Gyönyörű az egész, mint egy idilli kép,
Kismaros, tőled elszakadni nehéz!

Az vigasztal engem, hogy mindig visszatérek.
Hívogat engem a Természettől az ígéret.

S mivel a Természet ígéretét mindig megtartja,
Gyönyörű ez a táj minden évszakban!