Olyan szépen indul minden. A házasságok többsége szerelemből köttetik; fiú és lány nem tudnak tovább egymás nélkül élni, örök hűséget fogadnak egymásnak.

Kevés fogalom létezik ezen a bolygón, amiről többet írtak, zenéltek, festettek és táncoltak volna, mint a szerelemről. De mi a szerelem? Miért leszünk valakibe szerelmesek, egy másikba meg soha? Vajon másképp szeretünk fiatalon, mint érettebb korban? Hogyan szeret a férfi és miképpen a nő? Erről vajmi keveset tudunk.

Persze, nehéz valamit körülírni, ami nem az értelem, hanem az érzelem dolga. Van, aki szerint a szerelem puszta szexualitás. Csakis a fajfenntartás miatt van az egész hajcihő. Minthogy ma már (az AIDS veszélyét leszámítva) igazán szabad a vásár a szex terén, azt gondolhatnánk, aki szexuálisan kielégült, érzelmileg is elégedett. Nyilvánvaló tévedés: lehet valaki nagybani fogyasztó szexből, miközben tele van hiányérzettel, és a lelke üresen kong.

A szerelem sorsszerűség, vallják sokan. Rátör az emberre, mint valami nyári zivatar, amelynek tehetetlenül ki vagyunk szolgáltatva. Nos, nem egészen. A szerelem mindig hajlandóság kérdése. Nyitottnak kell lennem, készen állni arra, hogy szeressek. Ha például mással járok, netán házasságban élek, a találkozás múló élmény marad csupán.

A nagy szerelem örökké tart. Így szeretnénk, mindannyian. Az emberek azzal a reménnyel indulnak a házasságba, hogy szerelmük egy életen át elkíséri őket. Sőt, az évekkel még erősödik, elmélyül. Akadnak párok, akik ezt az áldást átélhetik, azonban biztos, hogy keményen meg kell dolgozniuk érte.

Amikor nem volna szabad
A házasságot nagyon sokan afféle mentsvárnak képzelik, ami gyógyír lesz valamilyen korábbi lelki sérelemre, életvezetési problémára. Gyakori, hogy a fiatalok a szülők akarata ellenére mondják ki az igent, és az is tipikusnak mondható, amikor kisebbrendűségi komplexus áll a háttérben.

Ugyancsak gyakori, és különösen a nőkre igaz, hogy párjának az anyja, ápolónője, gyámja szeretne lenni. Vagyis azt kívánja, hogy a férfi legyen gyenge, döntésképtelen és gyámoltalan. Nem túl rózsás esélyek a jó házasságra.

Amiért viszont érdemes
Jó partnerünk elsősorban az lehet, akinek élvezzük a társaságát. Ha tartós és örömteli házasságot kívánunk magunknak, akkor a társunknak a legjobb barátunknak is kell lenni. "Ha egy házaspár együtt teniszezik, együtt is marad" -ez a mondás angolszász területről származik, nálunk talán azt mondanánk, ha együtt kertészkednek, kirándulnak, hegyet másznak vagy kártyáznak, akkor együtt is maradnak.
Az is jó alap, ha a világról, a családról vallott nézeteik hasonlóak. A gyerekek szempontjából a házasság ma is a létező legjobb alternatíva. Felnevelésük pedig az egyik legszebb életcél. Nem véletlen, hogy felnőttként mindannyian legbecsesebb emlékeink közt tartjuk számon a gyerekkori élményeket.

És ha imádom a párommal a szexet? Az nem elég alap a jó házasságra? - kérdezhetnék. Nehéz erre válaszolni. Hiszen mindenkinek más a fontos. Lehet, hogy egyeseknek ez bőven elég a kiegyensúlyozott, boldog élethez. Másoknak viszont a jó szex kevésbé fontos, mint a rendszeres, érdekes beszélgetések a szellemileg közel álló partnerrel. Az egyetlen szabály, hogy nincs szabály.


(if) nana.hu