Mosolyogj, ne bosszankodj! NaNa.hu-n megjelent cikk

2005.11.05.

Mosolyogj inkább, ne bosszankodj!

Mosolyra és pozitív gondolkodásra buzdít az Optimista Klub. A nyolc éve alakult szervezet, a hozzá kapcsolódó alapítvánnyal együtt csupán azt szeretné elérni, hogy érdeklődőbbek és nyitottabbak legyünk – mi magyarok.

- Az optimista hozzáállás érdeklődő és nyitott – kezdi Rózsahegyi Márk, alapító. – A pesszimista elutasítja az újat, azt, ami hatással lehet az életére. Egy optimista alapvető jegyei még: a pozitív gondolkodás és a mosoly.

Az Optimista Klubot és a hozzá kapcsolódó „Egy Optimista Magyarországért” alapítványt 1998-ban alapították, egy kolumbiai kutató, dr. Cronio Perez irányításával. Perez 16 évig kutatta az optimizmus-pesszimizmus témakörét, három kultúra, a magyar, a német és a kolumbiai összehasonlításával. A következtetés: annak ellenére, hogy a három nemzet közül mi lettünk a legpesszimistábbak, nem kell beletörődnünk, hiszen az optimizmus tanulható folyamat.

- Sokan nem hiszik el, hogy másként is lehet élni. Pedig csak kis változtatásra, kis lépésre lenne szükség – folytatja az alapító. – Az emberek önértékelési problémákkal küzdenek, és nem hiszik el önmagukról, hogy sok jó van bennük. Nem a világot szeretnénk megváltoztatni, csak alternatívát kínálni az életre: lássák, hogy másként is lehet.

Kezdetben sem az alapítványt, sem a klubot nem vették túl komolyan. Rokonszenves volt a mosolygós kolumbiai tanár, aki jópofa dolgokat mondott és tett. Ezen túl viszont eléggé szkeptikus volt a fogadtatás. Aztán az optimisták lassan kezdtek beszivárogni a köztudatba, egyre több tévé, rádió és újság figyelt fel a kezdeményezésre.

És nevesebb személyiségek is melléjük álltak. A korán csatlakozott tagok között található például Popper Péter, Jankovics Marcell vagy Hankiss Elemér. Megszervezték és meghirdették a Mosoly-napját, iskolákban, művelődési házakban tartottak előadásokat, megjelentek a különböző rendezvényeken… Lassan elkezdtek csatlakozni a szponzorok és a támogatók is. Felvették a kapcsolatot különböző, a mosolyt és az optimizmust zászlajukra tűző szervezetekkel, a Gyermekvédő Ligával például folyamatos az együttműködés.

- Sokszor megkérdezték, hogy miért nem választunk magunknak reklámarcot, ismert személyt, aki népszerűsítené a klubot. Többen is felmerültek, és többen fel is ajánlották, hogy elvállalnák. De szerintem ne másért, hanem önmagáért legyen valaki optimista – tartja Rózsahegyi Márk.

- A mosoly népszerűsítése a fő dolgunk – folytatja. – Születtek a klubban barátságok, szerelmek. Bárki beléphet, nincsenek teljesíthetetlen feltételek, nem utazunk senki pin-kódjára. Van egy tíz pontos „szabályzatunk”, azt kell csupán betartani és betartatni…

Egyre többen és többen érdeklődnek az Optimista Klub iránt, ami bizonyítja, hogy jó és értékes, amit csinálnak – csak nehezen megfogható. Szerintük sokan nem gondolkoznak el rajta, hogy ugyan miért is ne mosolyognának. Pedig ugyanannyi energia kell hozzá, mint a bosszankodáshoz, haraghoz. Hát akkor?

- Ez nem az amerikai hurrá-optimizmus. Ugyanúgy vannak gondjaink, amelyeket naponta megélünk, csak nem hagyjuk magunkat kátyúba szorulni, hanem kimászunk – magyarázza Rózsahegyi. – Az optimista gondolkodásmódban látjuk: van kilépési, változtatási lehetőség. Nem fogadjuk el, hogy ha itt születtünk és magyarok vagyunk, akkor pesszimistának, depressziósnak és öngyilkosnak kell lennünk. Egyszer egy rádióinterjú közben betelefonált egy nyolcvanhat éves néni. Azt mondta, hogy az optimizmust otthonról hozza az ember, nem lehet kialakítani. Erre kérdeztem, hogy mi van azokkal az emberekkel, akiknek nincs otthonuk vagy mondjuk állami gondozottak. Azokat eleve kizárjuk? Nem kell beletörődni, lehet változtatni, amint azt már a tudomány is bebizonyította. Csak rajtad múlik, hogy mit érsz el. Mit kezdesz a kapott értékekkel: kufárkodsz vagy sáfárkodsz.

- A klub nem arra jött létre, hogy csak nehéz helyzetben lévő embereken segítsen. Erre sok karitatív szervezet van. De minden olyan cselekményben, amely a gondolkodásmód megváltoztatására irányul, partnerek vagyunk – mondja Rózsahegyi Márk. - Alkoholisták, depressziósok, munkanélküliek is jelentkeznek nálunk. Az interneten egy szakembergárda nyújt segítséget.

Az alapítvány rendszeresen tart tréningeket, előadásokat, összejöveteleket. Vannak regionális klubok is, amelyek baráti társaságokból nőtték ki magukat. Nincs semmi fix, semmi kötelező.

- Az optimista gondolkodás egy életre szól. A klubban vannak pesszimisták is, akik azért jönnek, hogy optimisták legyenek. Kíváncsiak, hogyan tudnának azzá válni, tanácsot kérnek. A harcot nekik, önmagukkal kell megvívniuk, mi csak segíteni tudunk, az első lépéshez. Tenniük kell érte, tabletta ugyanis nincs az optimizmusra. Nem születünk rá, hanem tanulnunk kell és azzá válnunk. Ez pedig nem szégyen – teszi hozzá az Optimista Klub alapítója.

Az Optimista Klub kezdeményezésében most is folyik egy kutatás. Kitöltésével információt és tanácsot kapsz az önértékeléssel, megküzdéssel, közvetlen optimizmussal kapcsolatban >>>

Az első félévben készült Optimista hangulatjelentés elemzéséből az derült ki, hogy legtöbben – 40% - budapestiek töltötték ki, s főleg nők (66%). A kitöltők között többségben voltak a középiskolai végzettségűek, illetve a tanulók. A teszt elemzése még folyik, de a kapott adatok szerint az optimista gondolkodásra legfogékonyabb korosztály a 25-28 év közöttiek. Kiderül még, hogy a nők életerősebbek, ám jobban félnek a bizonytalanságtól, mint a férfiak. A legidősebb kitöltő 86, a legfiatalabb pedig 10 éves volt.

http://www.nana.hu/index.php?apps=cikk&cikk=21336                                                                                     Forrás: nana.hu