Nálunk van a boldogságunk kulcsa

2006.04.25.

Mi a boldogság? Némelyek szerint pillanatnyi érzés, mások egy életen át boldogok akarnak lenni. A szakember szerint a boldogság elsősorban képesség kérdése. És a képesség fejleszthető.

„Boldogság, gyere haza, késő van, gyere haza” – énekelte dalában Cserháti Zsuzsa. A szöveg banális, valamire azonban figyelmeztet: a boldogságra szükségünk van. De mit jelent a fogalom?

„Többféle boldogság létezik” – mondja a pszichológus. – Az egyéni boldogságot akkor éljük át, amikor pályánkon sikeresek vagyunk” – fejtegeti Rusz Edit.

Az önmegvalósítással azzá válhatunk, akinek, aminek születtünk. A hivatástudat aktívvá tesz, és az állandóság érzetével együtt a megújulás lehetőségét adja. A lelkes, szakmájában kreatív embert mindig megtalálják a feladatok.

A harmonikus párkapcsolat az egyik legfontosabb boldogságforrás. Az összhang azt jelenti: tudom szeretni a másikat, és el tudom fogadni az ő szeretetét. Képes vagyok adni és kapni. Ha ez mindkét félben megvan, akkor a pár teljes valójával át tudja élni az együttléteket, amelyeket mintha valami különös fény vonna be. Ezt hívják meghittségnek. De csak akkor érhetjük el, ha szükség esetén kölcsönösen háttérbe tudjuk szorítani saját érdekünket. Vagyis önzetlenek vagyunk. Gyakorló egoisták nem remélhetnek tartósan boldog szerelmet.

A kör a családdal tágul tovább. Itt már egy kisebb közösségben kutatjuk a boldogságot. Türelemmel, figyelő szeretettel, empátiával sok mindent elérhetünk hozzátartozóinknál. Vannak persze rosszul működő családok, amelyek képtelenek jól érezni magukat. Valamiért mindig áll a balhé. Mindamellett lehetünk velük lojálisak – nehéz dolog, de mi fogjuk magunkat jobban érezni.

A legtágabb közösség a társadalom, amelyben szintén a helyünket keressük. Tudok-e hasznos lenni, adni másoknak, és kapok-e érte megelégedettséget? Fennkölten hangzik, pedig egyszerű. Gondoljunk például az utcai virágárusra. Talán csak váltunk vele egy-két szót: figyeltünk rá, ő pedig örül ennek. Az ilyen élmény apró fény lehet a hétköznapok sűrűjében. Hasonló a helyzet a kollégákkal. Ha baráti gesztusokat teszünk feléjük, akkor a körülöttünk lévők viszonozzák közeledésünket. Működik a pozitív adok-kapok csereberéje.

„A vallásos boldogság ereje mindenek fölött áll” – teszi hozzá Rusz Edit. Nem véletlenül mondják: a hit hegyeket mozgat meg. Ez persze nemcsak az istenhitre vonatkozik. Ám a gondviselésbe vetett bizalom hatalmas lehetőség. Aki hisz istenben, az abban is hisz, hogy valaki mindig fogja a kezét. Ez nagy biztonságérzetet ad.

A biztonságérzettel hozza öszszefüggésbe a boldogság állapotát Zsombor Júlia pszichológus is. A biztonságot szerinte önmagunkban találhatjuk meg. Ha valaki tisztában van a tulajdonságaival, adottságaival, lehetőségeivel, és ezeket el is fogadja, az boldog ember. Vannak persze másfajta boldogságok is. Ilyen a szerelmi lángolás, a lottónyeremény vagy a csokoládéevés. Csakhogy a láng alábbhagyhat, a pénz elfogyhat, a csokoládét megesszük. A „jó mulatság, férfimunka volt”-féle elégedettség saját teljesítményből fakad. Ennek kell örülni. Ha professzorok vagyunk egy magyar egyetemen, és folyton azon bánkódunk, miért nem lettünk a francia akadémia tagjai, életünk e téren mit sem ér majd.

„A magyar persze depresszív nemzet” – teszi hozzá Zsombor Júlia. Himnuszunk szerint tép minket a balsors, koronánkon ferde a kereszt – megsérült ugyanis a szállításkor. Vagyis „ami elromolhat, az el is romlik”. A félig üres poharat azonban közmondásosan láthatjuk félig telinek is.

A hatalom adta boldogság szintén illékony. Sokan tülekednek utána, de élvezőjét ellen-lábasa bármikor kiütheti a nyeregből. Némelyek aztán a megszállottjaivá válnak, amiben gyakran teljesen tönkremennek. Akkor is, ha nem kapják meg, mert azt életük kudarcaként könyvelik el. És akkor is, ha megkapják, mert oly görcsösen kapaszkodnak belé, hogy lelkileg-idegileg összeomlanak.

„A boldogság képessége nem kívül, hanem bennünk rejlik”

– figyelmeztet a pszichológus. Felismert saját szükségleteink, lehetőségeink mellett azt is érdemes tudnunk: egyedül nem lehetünk boldogok. Kellenek a szerető társak és az útitárs. A másik ember.

Szerző: Rados Virág

Forrás: http://www.dunantulinaplo.hu/index.php?apps=cikk&d=2006-04-22&r=2055&c=508294