Necc.hu - Más is volt kamasz

2004.10.26.

Más is volt kamasz: dr. Persányi Miklós (a Fővárosi Állat- és Növénykert főigazgatója)

Persányi Miklós interjú

Necc: Melyek voltak a legmeghatározóbb élmények kamaszkorában?

Persányi Miklós: Rengeteg meghatározó dolog történik ilyenkor az emberrel, ami aztán a későbbi évekre is hatással van. Nyilván ekkor vannak az első szerelmek, az első csókok - amik azért felejthetetlenek. Tizenévesen kerültem először olyan nyári táborokba is, amelyek a természethez való viszonyomhoz sok újat adtak. Az egyik nyolcadikos koromban volt, egy úttörőtábor: az iskolánk megállapodott egy egri iskolával, hogy nyáron az épületben alhatunk. Sokat kirándultunk a Bükkbe, rengeteget énekeltünk - az ember ebbe a közegbe beleszeret. Ugyanazon a nyáron voltam ugyancsak a Bükkben egy ásatáson, amit a Természettudományi Múzeum őslénytára szervezett Tarkő barlangjainak a föltárására. Ide úgy jutottam el, hogy bementem különböző egyetemi tanszékekre - ezek között volt az ELTE Állatrendszertani tanszéke is. Eléggé furcsán vették a tanszéki titkárnők, hogy megjelent egy tizenhárom éves kölyök és azt mondta, hogy szeretne a professzorral beszélni. A Nemzeti Múzeum őslénytárában is voltak paleontológus kutatók, akikhez beballagott az ember, hogy "őt nagyon érdekli ez a téma, nem tud-e valamit segíteni".

N: A professzorok mit szóltak?

PM: Először meglepődtek, de nem ráztak le sehol. Adtak olvasnivalókat és találtak munkát is számomra: valami öreg gyűjteményt bíztak rám, amire soha senkinek sem volt ideje, hogy átnézzem, mi az, ami nincs rendesen felcédulázva. Ezekből - azt mondták - ha van kedvem, akár haza is vihetek. A mai napig meg van ez a kis gyűjtemény. Ekkor kerültem a magyar tudomány e területének nagy személyiségeivel személyes kapcsolatba, amire nagyon büszke vagyok.

N: Az állatkert mit jelentett önnek?

PM: Ugyanilyen volt az állatkert is számomra. Ez volt a természetes közegem, ami előbb alakult ki, mint a tudományos és múzeumi kapcsolatok. Ez egyszerűen abból adódott, hogy a város szívében töltöttem a gyerekkoromat. Számomra egészen mást jelentett a természetbe kijutni, mint egy olyan gyereknek, aki falun vagy egy vidéki kisvárosban élt. A legközelebb eső zöld folt az egész belvárosban a Városliget volt és ott a legérdekesebb hely az állatkert. Az sem volt mellékes, hogy a szüleim is azt gondolták, hogy oda veszélytelenül is el lehet jutni, mivel még az úttesten sem kellet átmennem, mert az Operánál lévő megállónál (ahol laktunk) felszálltam és régen itt az állatkert kapuja előtt állt meg a földalatti. Miután fölfedeztem, hogy nemcsak jegyet, hanem bérletet is lehet venni, attól kezdve a szünidőben minden áldott nap, iskolaidőben a hétvégeken vagy tanítás után - amikor csak tehettem - jöttem az állatkertbe. Először saját magam kezdtem el megismerkedni mindenfélével, olvasgattam, ami ki volt írva, figyeltem az állatokat. Lassan megismertek az állatgondozók is, mert annyit álltam ott és én is egyre bátrabb lettem.

Az egyik legjobb ismeretségem Pénzes Bethennel alakult ki, aki sok akvarisztikai, terrarisztikai szakkönyvet írt hobbi tartók számára. ő volt akkor a terrárium és akvárium osztály vezetője. Be szoktam kukucskálni az irodája ablakán, ami akkor az akvárium bejárata mellet volt, ő pedig behívott és valami kis feladatot adott.

N: Szóval itt is feltalálta magát és még munkát is szerzett...

PM: Igen. A szünidőkben egyébként, hetedikes koromtól kezdve, dolgoztam. A szüleim úgy gondolták, hogy nagyon hasznos dolog, ha látok valamit a világból és ráadásul lesz saját keresményem. Ha vágyam valamire, például szerettem volna egy fényképezőgépet - az első képeim egyébként az állatkertben készültek -, arra így volt pénzem.

N: Szerepelt az álmai között, hogy egyszer az állatkert igazgatója legyen?

PM: Ez teljesen konkrét álom volt, én kamasz koromban azt mondtam, ha szóba került, hogy "mi leszek, ha nagy leszek", hogy állatkert-igazgató szeretnék lenni vagy zoológus, paleontológus - ez egy nagyon erős elhatározottság volt.

N: Milyen érzés volt az, amikor ez 1994-ben megvalósult?

PM: Nagy vívódás volt: negyvenhárom éves voltam, amikor találkoztam ezzel a lehetőséggel, hogy új állatkerti főigazgatót keresnek. Addigra kialakult az életem: szakmai szempontból jó volt a pozícióm, és anyagi szempontból is kiváló volt a helyzetem - amihez képest azért állatkert-igazgatónak lenni aszkézis.

Addig a pontig bár sok mindent csináltam életemben, az állatkertek iránti vonzódás továbbra is jelen volt bennem. Bárhová vetődtem - elég sokfelé megfordultam -, amint lepakoltam a hotelban, az első utam oda vezetett. Egy állatkertből nagyon sok mindent meg lehet tudni az adott országról, szerintem többet mint egy múzeumban. Meg volt bennem a vágyódás ez iránt a régi álom iránt, mindig játszottam a gondolattal.

N: Megdöbbentő és örömre ad okot a kertben bekövetkezett változás: a régi apró, szűk ketrecek eltűntek, minimális a rács és szemmel láthatóan továbbra is folynak az építkezések.

PM: Igen, most már nem sok maradt meg a nem megfelelő dolgokból. Ennek az a módszer a titka, hogy mindig meg kell keresni, hogy mi a legrosszabb, és azzal kell foglalkozni és a legrosszabból mindig a legjobbat kell csinálni.

Necc: Az állatkert főigazgatójának van kedvence, akihez különösen kötődik?

PM: A csimpánzokkal volt ilyen kötődésem, ezért volt különösen fájdalmas az elválás, most, hogy elkerültek Győrbe a helyhiány miatt, de ugyanilyen típusú vonzódásom van az elefántok iránt is, amelyek nagyon intelligens állatok és annyiféle kultúrtörténeti vonatkozása van az emberrel való kapcsolatuknak

Necc: Jut idő, lehetőség személyes kapcsolatra az állatokkal?

PM: Nem, csak rettenetesen ritkán. A legjobb az lenne, ha mindennap egy félórát az ember az elefántokkal tölthetne, de ha választani kell, hogy a hároméves kislányommal vagyok-e félórával többet, aki ugyanúgy igényli ezt... Az ember, ami nem nélkülözhetetlen, bármilyen nagy öröme telik is benne, elhagyogatja: akkor már inkább elolvasom az összes e-mailt, vagy megírom azt a dokumentumot, amit az Európai Állatkertek Szövetségének elnökeként meg kell tennem.

Lehet, hogy az életem gazdagabb lenne, ha többet hancúroznék elefántokkal, csak az állatkertnek nem biztos, hogy az lenne a jó.

A képek forrása: www.optimistaklub.hu, www.maxmag.hu

A Fővárosi Állat- és Növénykert hivatalos honlapja: www.zoobudapest.com

Forrás: link