Nevet-ősők, ugye, milyen szép is ez!

2007.12.19.

Kedves Optimista Klub!

Köszönöm és nagy örömmel fogadtam a megtisztelő
közlésüket, mert nagy szükség van Önökre!
Szeretettel üdvözlöm Önöket. Sajnos, én már 80 évesen, intenzív sok felé ágazó aktív dolgozóként már  csak a tiszteletemről és kezdeményezésük fölötti örömömről tudom biztosítani Önöket és mindazokat, akik jó szándékú optimizmusukkal oldják a feszültséget, hiszen ez a
távolodás nem volt senki "világprogramjába" bejegyezve, amikor a Földre érkezett.

Nekem lelkem vágya, a Béke, a Hit, a Szeretet és mivel a Remény hal meg legutóljára, azt természetesként veszem.
Író vagyok, nem világhírneves, és semmiképpen nem is szeretnék az lenni, de szeretnék békés, csendes hőfokon hírdetője lenni az Önök által is létrehozott nagyon fontos kezdeményezésüknek, mint ahogy egyre szaporodó
szeretetteljes emberkö-zelségnek, közeledésnek is!! Csak elkötelezett nem tudok lenni, mert így is több felé. már elég sok felé ott vagyok,  hasonló jószándékú társaságoknál, irodalmi egyesületekben etc.ott vagyok, de mert
időm, nyilvántartási számom ( akvi bejegyzés, amit én nyilvántartási szám-ként kezelek, hiszen az ember lelke nem akvi bejegyzéshez kötött, csak a növekedő évek adta biológiai folyamat jelez, amit létező folyamatként
természetesnek tartok, de a városomban mégis ezügyben kicsit elcsodál-koznak munkabírásomon, és szellemi "egészségemen".) Nekem lelkem szerint érzem és
tudom, hogy nincs életkorom!

És azt pedig mégiscsak egyre jobban érzem, hogy a naponként növekedő függetlenségi " kényszeképzetem" szaporodó  állapotban van. De lelkemben ott lesznek, már ott vannak és nagy megtisztetltetésnek vettem levelüket.
Köszönöm.

Szeretettel Isten áldását kérem Önökre és kívánom, hogy legyenek alkotó társai a jövendő majdhogy nem édeni tiszta-ságú alakulásának. Áldás békességgel, most és mindörökké! Igaz, lelkemadta szeretettel küldöm tiszteletemet!

B. P. E. A nevemet "halkan" irtam le Önöknek.