Optimizmus (történet)

2005.02.22.

Michael egy olyan típusú srác volt, aki tényleg meg tudott orjíteni. Mindig jókedvu volt és mindig tudott valami pozitívat mondani. Ha valaki megkérdezte, hogy hogy van, azt válaszolta: "Ha jobban lennék, ketto lenne belolem." Született optimista volt. Ha valamelyik beosztottjának rossz napja volt, Michael azt mondta neki, hogy a helyzet pozitív oldalát kell néznie.

Annyira kíváncsivá tett a természete, hogy egy nap odamentem hozzá és azt mondtam: "Ezt egyszeruen nem értem. Nem gondolkozhatsz mindig pozitívan. Hogy csinálod ezt?" Michael azt válaszolta: "Ha reggel felkelek, azt mondom magamnak: "Két lehetoseged van. Választhatsz, hogy jó- vagy rosszkedvu akarsz-e lenni. Minden alkalommal, ha történik valami, magam választhatok, hogy elszenvedoje legyek a helyzetnek, vagy tanuljak belole. Minden alkalommal, ha odajön valaki hozzám, hogy panaszkodjon, elfogadhatom a panaszkodását vagy felhívhatom a figyelmét az élet szépségeire. Én a pozitív oldalt választottam. Jó, rendben, de ez nem olyan egyszeru." - szóltam közbe.


"De, egyszeru." - mondta Michael, "az élet csupa választási lehetoségbol áll. Te döntöd el, hogyan reagálsz a különbözo helyzetekben. Választhatsz, hogy az emberek hogyan befolyásolják a hangulatod. A mottóm: te döntöd el, hogy hogyan éled az életed."    

Elgondolkoztam Michael szavain.

Rövid idovel késobb elhagytam a Tower Industry-t, hogy önálló legyek. Szem  elol tévesztettük egymást, de gyakran gondoltam rá, ha úgy döntöttem, hogy élek. 

Néhány évvel késobb megtudtam, hogy Michael súlyos balesetet szenvedett. Leesett egy kb. 18 méter magas toronyról. 18 órás mutét es sok hetes intenzív ápolás után Michaelt elbocsátották a kórházból fémtámaszokkal a hátában.
Mikor meglátogattam, megkérdeztem, hogy érzi magát.


Azt válaszolta: "Ha jobban lennék, ketto lenne belolem. Szeretnéd látni a sebemet?" Lemondtam róla, de megkérdeztem, hogy mi jatszódott le benne a baleset pillanatában. "Nos, az elso, ami átsuhant az agyamon az volt, hogy a lányom  - aki pár hét múlva jön világra - jól van-e? Mikor pedig a földön  feküdtem,  emlékeztem, hogy két lehetoségem van: választhattam, hogy élek vagy  meghalok." "Féltél? Elvesztetted az emlékezeted?" akartam tudni. Michael folytatta: "Az ápolók valóban jó munkát végeztek. Végig azt mondogatták, hogy jól vagyok. De mikor begurítottak a sürgosségire, láttam az orvosok és novérek arckifejezését, ami azt jelentette: 'Halott ember.' És tudtam, hogy át kell vennem az irányítást." "Mit csináltál?" kérdeztem tole. "Nos, mikor egy felvételis novérke hangosan megkérdezte, hogy allergiás vagyok-e valamire, igennel válaszoltam. Az orvosok es novérek csöndben várták a válaszom.
Mély levegot véve visszaordítottam: 'A gravitációra!' Mialatt az egész  csapat nevetett, elmagyaráztam nekik: az életet választottam. Tehát úgy operáltak meg, mintha elo lennék és nem halott." 


Michael a tehetséges orvosoknak köszönhetoen maradt életben, de csodálni való hozzáállásával is. Tole tanultam meg, hogy mindennap lehetoségünk van választani, teljes életet élni. Hozzáállás kérdése minden. Ezért ne aggódj amiatt, mi lesz holnap. Mindennap van elég, ami miatt aggódhatsz. És a ma az a holnap, ami miatt tegnap aggódtál. 

ÉLVEZD AZ ÉLETET, MERT NEM LESZ TÖBB LEHETOSÉGED!