Ovisok és idősek barátsága

2006.06.22.

A Hírlap hasábjain keresztül szeretném megköszönni és megosztani mindenkivel azt a boldogságot, amit a Barátság Nyugdíjas Klub minden egyes alkalommal átél a helyi óvoda gyermekei és nevelői között.

Megalakulásunk óta szoros barátság köti össze a nagyfügedi nyugdíjasklubot és az óvodát. Közösen ünnepeljük a karácsonyt, a húsvétot, minden rendezvényen részt veszünk és mi is meghívjuk a gyerekeket.

Részt vettünk a májusban rendezett családi napon és most június 1-jén együtt versenyeztünk a pünkösdi király és királynő választáson. A kiscsoport, a középső- és nagycsoport alkotott egy-egy csapatot, külön a nyugdíjasklub és az óvónők, dadák csapata. Vidám vetélkedőkön, ügyességi versenyeken mértük össze tudásunkat.

A legszebb és szívet legmelengetőbb érzés akkor történt, amikor egymás mellett ültünk. Egy kislány beleült az ölembe és belesúgta a fülembe: ,,Tudod, csak azért vagyok szomorú, mert szeptembertől már iskolás leszek és nem láthatlak akkor benneteket".

Megígérem, biztos, hogy fogunk akkor is találkozni, és megígértem - bár nem ismerem fel messziről, mert beteg a szemem -, de ha ő meglát megismer, a hangjáról én is felismerem. Akkor már iskolai dolgokról fogunk beszélgetni. Már ezért érdemes a nyugdíjasklubba eljárni. Gyerekeink és unokáink már felnőttek, de mindig van egy kisgyerek, akinek hiányzik a szereteted.

Köszönjük az óvó néniknek, mert ránevelik a gyerekeket az idősek tiszteletére, és bár ez már nem ,,divat", még az óvoda udvaráról is rám köszönnek: ,,Szia Zsuzsa néni!"

Kérésem ismételve a Szerkesztőségnek megköszönöm, hogy tudathatom mindenkivel, idős korban így is lehet élni.

Tisztelettel

Barátság Nyugdíjas Klub Bernáth Illésné