A piacon láttam, almát árult éppen,

Nyakában hosszú sál, színe talán kékes.

Így ősszel már hűvösek a napok

Barna sapka a fején, s rajta sárga a bojt.

Haja ősz most, lehetett rég szőke,

Az idő így vagy úgy eljárt már felette.

Barna volt a kabát, sok-sok gomb is rajta,

Nemcsak kék, zöld, de fehér is meg lila.

Cipője fekete, szürke a sok kosztól,

Hiszen nem ünnepnap, de hétköznap hordott.

Zoknija kilátszott, sárga és zöld csíkos,

Piros táska a vállán, kezében kis kosár volt.

Kesztyűje meg lila, a bal kezén bordó,

Ki tudja, hogy e sok holmi nékie honnan volt.

Biztosan szerették, s talán mindezt kapta,

Papagáj színektől piroslott az arca.

Szeme kékje sohasem szikrázott,

Mindenkivel beszélt, aki csak megállott.

Nála színesebb csak a piaci asztal volt,

Amelyikről árult sok - sok finomságot.

Hogyha majd arra jársz, s eszedbe jut mégis,

Keresd fel és öleld meg a Papagáj nénit.

sántáné kurunczi mari