És akkor elerednek az ő könnyei is: örömkönnyek ezek, hiszen a karjában tarthatja a várva-várt kisbabát, ugyanakkor a bánat és a bosszúság könnyei is, mivel az ostoba rosszullét miatt lekéste első gyermeke születését...

Sokan azt gondolják, hogy a szülés pusztán fizikai folyamat: az anya, miután a megfelelő ideig méhében hordta a magzatot, az orvosok által előre jelzett napon, vagy egy teljesen más időpontban, hosszabb vagy rövidebb, ámde fájdalmas vajúdás után világra hozza a gyermekét. Pedig ez az aktus ugyanakkor komoly érzelmi változásokat is a felszínre hoz: az egy testből kettő lesz; a picurka magzat fájdalommal búcsúzik a neki 9 hónapig otthont adó, biztonságos menedéktől. De a búcsú fájdalma máris tovaröppen, és átadja helyét az ismerkedés örömének, amikor az édesanya végre megpillanthatja, és karjába veheti a reszkető, maszatos kisbabát.

Kell-e, szabad-e ezt az intim helyzetet megosztani másokkal?

Mint ahogy nehéz lenne eldönteni, hogy a város, vagy a falu-e az ideális lakóhely, úgy ebben a kérdésben is azt mondhatjuk, nincs általános szabály, ami mindenkire egyformán érvényes lenne. Van, aki lelkialkatánál fogva igényli férje jelenlétét a szülésnél, mert érzelmi, esetleg fizikai támogatást remél tőle, és van, aki semmilyen körülmények között nem szeretne a "nyilvánosság" előtt szülni. Mindkét álláspontot tiszteletben kell tartanunk tehát, ugyanakkor el kell ismerni, hogy az utóbbi évtizedben egyre gyakrabban fordulnak meg kispapák a szülőszobán.

A szülést végig asszisztálni nem könnyű dolog, a bevezetőben említett esetek bizony előfordulnak néha. Bár a hadviselés minden időkben a férfiak dolga volt, ezzel együtt a vér látványa is megszokottnak számított, manapság mégis sok férfi lesz rosszul az injekciós tű puszta látványától. És mi ez ahhoz képest, amit a szülőszobán láthat az a vakmerő apuka, aki mégis úgy dönt, hogy jelen akar lenni gyermeke születésénél.

A "várandós szülők" már jó előre beszéljék meg, hogy kívánnak-e élni az együttszülés lehetőségével. Ma már egyre több kórházban van rá mód, hogy az apuka vagy más családtag segítséget nyújtson a szülésnél. Első sorban a kismamának kell eldöntenie, hogy ragaszkodik-e párja jelenlétéhez a rá váró nehéz pillanatokban. Ez olyannyira személyes döntés, amit csak szabad akaratból érdemes meghozni, és semmiképpen sem mások rábeszélésére, a legkevésbé pedig divatból. Amennyiben a szülők közt teljes az összhang az együttszüléssel kapcsolatban, nincs más dolguk, mint közösen részt venni egy szülésfelkészítő tanfolyamon.

Mivel minden szülés egyedi, ezért szinte lehetetlen megjósolni egy-egy konkrét eset lefolyását. Így könnyen megeshet, hogy nem minden alakul a forgatókönyv szerint. Nem kell azonban kétségbe esni, vagyis ez a legrosszabb, amit egy apuka tehet a szülőszobán: a három perces fájásokkal küszködő kismamának ugyanis nem hiányzik, hogy ájuldozó férjét is neki kelljen gyámolítania. Amit viszont elvárhat, az leginkább a tanfolyamon tanultak gyakorlati alkalmazása (masszírozás, simogatás, megtámasztás), vagy egész egyszerűen szeretetteljes, spontán biztatás.

Ugyancsak nem kívánatos sem a fájdalmakat átélő kismamának, sem a kórházi személyzetnek, ha az apuka vérbeli operatőrt játszva vadul zoomol a kamerával, netán egyfolytában villogtatja a vakut. A majdani nosztalgiázáshoz bőven elég néhány diszkréten elkapott pillanat.

Az orvosok véleménye igen csak megoszlik az apás szüléssel kapcsolatban. Sokan úgy vélik, hogy a szülőszobán csetlő-botló apukák akadályozzák munkájukat, mások megengedőbbek és elnézőbbek a kérdésben.

Az együtt szülés valójában a házaspár magánügye, és amennyiben igényük van erre, minden bizonnyal meg fogják találni a megfelelő intézményt, amely lehetőséget biztosít az apuka közreműködésére.

A közösen átélt nehéz pillanatok mindig erősítik a kapcsolatot, a szerelem gyümölcseként érkező gyermek pedig olyan boldogság, amilyen kevés adatik meg az életben. Minden apuka maga döntse el, hogy testközelből akarja-e végigizgulni azt a néhány kemény órát, vagy inkább a folyosón sétálva kívánja megvárni, hogy a kezébe nyomják a világ legszebb kisbabáját.

Forrás: http://www.helloinfo.hu/main.php?folderID=1010&articleID=9193&ctag=articlelist&iid=1#