Podmaniczky Szilárd: Mi a boldogság?

2006.07.14.

"Ma olvastam egy nagyon egyszerű történetet, amely szerzőjének boldogságát írja le. Én magam boldogságra termett alkat vagyok, ezért fogékony minden olyan jelenségre, amellyel közelebb kerülhetek hozzá."

Ma olvastam egy nagyon egyszerű történetet, amely szerzőjének boldogságát írja le. Én magam boldogságra termett alkat vagyok, ezért fogékony minden olyan jelenségre, amellyel közelebb kerülhetek hozzá.
A történet így szól: „Kiástam a dolgozószobám ablaka előtt növő hajtangot és csicsinget. Tíz vagy húsz zöld banánfát ültettem a helyükre. Hát nem boldogság ez?"

Próbáltam beleélni magam, ahogy a dolgozószobám ablaka előtt kiások egy hajtangot és egy csicsinget, majd helyükre tíz vagy húsz zöld banánfát ültetek.
Azon még csak túltettem magam, hogy a dolgozószobám ablaka emeleti, mögötte húsz méter mélység tátong, de hogy a hajtangot és a csicsinget banánfára cserélem, számomra nehezen hozzáférhető.

Nos a hajtang vadalmához hasonló növény, míg a csicsing tavasszal virágzó kis fa, melynek virágai közvetlenül a törzsön és az ágakon nőnek.
Egy hajtang és egy csicsing ellenében húsz banánfa? Nem túlzás ez? Nem habzsolása a boldogságnak? Nem.
Nekem a csicsing sokkal szimpatikusabb.

Az én történetem így szól: Kiástam a dolgozószobám ablaka előtt növő hajtangot és a tíz vagy húsz zöld banánfát. Egy darab csicsinget ültettem a helyükre. Hát nem boldogság ez?
A csicsing az egyik legszebben virágzó fa a világon.
Végre megnyugodtam, helyre került a történet, a boldogság a növénykertben a szám íze szerint való, s ha kinézek a dolgozószobámból (a másodikról), nem termést hozó, étvágygerjesztő banánfák és hajtang áll előttem megdermedve, hanem egy csicsing a maga virágzó pompájában.

Nagyot aludtam a felfedezésre, valami azért mégsem hagyott nyugodni.
Megmutattam feleségemnek a följegyzéseimet. Búsan elkomorult, ahogy soha, mert ő is boldognak született.
Persze a valóság ennél sokkal bonyolultabb dolog, kezdve ott, hogy a fantázia műve néha hihetőbb, mint ami napról napra adódik.
Átolvasta a följegyzéseimet, de sem a banánfás szerzőt nem értette, sem pedig engem a csicsinggel.
– Mit akarsz te a csicsinggel? – kérdezte.
Valamiféle bennem lakozó természetrajz alapján magyarázni véltem a fák törzsén és az ágakon növő virágok páratlan és meglepetésszerű szépségét.

De hiába. őt a vadalma kápráztatta el, s addig nem hagyott nyugtot, míg a harmadik verziót is föl nem jegyeztem.
Tehát: kiástam a dolgozószobám előtt növő csicsinget és a tíz vagy húsz zöld banánfát. Egy darab hajtangot ültettem a helyükre. Hát nem boldogság ez?

Reménytelenül bámultam ki a dolgozószobám ablakán, amely előtt se hajtang, se csicsing, se egyetlen zöld banánfa nem állt. Vajon lesz-e valaha olyan dolgozószobám, ahol fölmérhetem hajtang, csicsing és banánfa cseréjének legbensőbb változásait?
A válasz egyre halványulni látszik, aztán eltűnik az energiatakarékos izzó sárga fénykörében.

Mindenki a saját boldogságára vágyik, nem a másikéra. Ez világos. Viszont a dolgozószobámnak csak egy ablaka van. Feltéve, ha ez az én dolgozószobám. Különben pedig állhat ott felőlem hajtang, csicsing vagy húsz banánfa is. Hát nem boldogság ez?

Forrás: http://www.delmagyar.hu/cikkonly.php?action=nyomtat&cid=128452