Bejelentkezés: email cím: jelszó:

ok

optimista országok

Seychelle-szigetek 100%Thaiföld 100%Zimbabwe 100%
Argentína 100%Venezuela 100%Közép-Afrikai Köztársaság 100%
Ruanda 97%Kongói Dem. Közt. (Zaire) 96%Panama 93%
Brunei 77%Amerikai Virgin-szigetek 77%Ausztrália 74%
Jordánia 73%Szingapúr 67%Nicaragua 67%
Olaszország 64%Namíbia 63%Ciprus 63%
Finnország 62%Görögország 62%Írország 61%
Izrael 61%Egyiptom 60%Azerbajdzsán 60%

nyitóoldal > hirek > Optimista sajtófigyelés > Te miért vagy ilyen optimista?

Te miért vagy ilyen optimista?

2017.04.27.

„Te miért vagy ilyen optimista?" – Avagy miért jó, ha mindig félig teli a poharatok? „Pár évvel ezelőtt egy szívemnek oly kedves fiú azt mondta nekem, hogy azért tetszik neki egy bizonyos lány, mert ő olyan pozitív. Én meg csak ott álltam bambán, és nem értettem, hogy ezt miért nekem mondja, hiszen én is az vagyok!" – kezdi történetét Dóra, aki a VOUS vendégszerzői felhívására jelentkezett. A következő sorokban Fazekas Dóra cikkét olvashatjátok.

Azt mondják, az ember egy életre meg tud jegyezni egy-egy negatív mondatot, míg a jóra ritkán gondol vissza. Ezt az állítást tökéletesen meg tudom erősíteni, pláne, hogy gyerekkoromban engem is csúfoltak, mégpedig a duciságom miatt. Felnőttként azóta is erre fogom a totális maximalizmusomat (vagy talán csak ezzel tompítom a bizonytalanságomat).  A nem létező pozitivitásomra utaló szavak a beszélgetés során úgy hatottak rám, mintha újból lekövérezett volna valaki, pedig már régen nem voltam az a duci kislány. „Ezzel arra utalsz, hogy én nem vagyok pozitív?" – förmedtem rá az igencsak megilletődött szívem vágyára. Emlékszem, szegény próbálta finomítani a dolgokat, de természetesen nem ez volt a fő oka annak, hogy ez a fellángolás csak egyoldalú maradt kettőnk között.

Az akkor tökéletesnek tűnő férfi szavai visszaemlékezve olyan hatást váltanak ki belőlem, mintha egy kést forgatnának a szívemben. Na, persze, egyáltalán nem azért, mert rossz érzést kelt bennem, hanem mert visszagondolva rájöttem, mennyire igaza volt. Ma már tudom, volt min változtatni.

S hogy mi lett velem azóta? Nemrég egy random beszélgetés során a következő kérdést szegezték nekem: Te miért vagy ennyire optimista?

Szó szerint köpni-nyelni nem tudtam, és le is blokkoltam. Most komolyan? Már az is baj, ha valaki próbálja meglátni mindenben a pozitívat, a jót, és hisz abban, hogy az úgynevezett rossz időszakot majd a jó követi? Rossz dolog-e az, ha valaki teljes mértékben hisz abban, hogy csak rajtunk múlik, mit hozunk ki egy helyzetből?

Voltam ezer méterrel a föld alatt, és jártam ezer méterrel a felhők felett is. Mára eljutottam addig, hogy egyszerűen nem tudom az agyam arra még kényszeríteni sem, hogy borongósan lássa a világot. Két év! Bizony ennyi idő alatt sikerült teljesen átprogramozni a gondolkodásmódomat arra, hogy igenis egyedül én felelek a saját boldogságomért, és inkább megpróbálom elérni akár a csillagokat is, mintsem egy helyben az állóvízben toporogjak, mint ahogy azt a legtöbben teszik. Sokan észre sem veszik azt, hogy a legnagyobb korlátjuk éppen saját maguk. Hogy mire gondolok? Egyszerűbb a környezetünket és a körülményeinket hibáztatni azért, mert valami nem sikerült. Aztán jön az önámítás rész, hogy én mindent megpróbáltam, de... Majd érkezik az önigazolás keresése másoktól.


Az én világomban egy szó nem létezik: a „de". Leszoktam arról, hogy megmagyarázzam a saját kudarcaimat, amik általában a kényelemre és a lustaságra épültek. A nem akarásnak nyögés a vége – tartja a mondás, és ez így igaz! A kifogás helyett a tettek vették át a szerepet az életemben, és láss csodát, jöttek is a sikerek. Egy sokkal boldogabb és tartalmasabb életet élek azóta: örülök annak, ami van, nem szomorkodom azért, ami nem adatott (még) meg.

Rengeteg embernek segítene, ha egy picit derűsebben tekintene a világra és önmagára. Rossz napjai mindenkinek vannak, nekem is. Ilyenkor megrázom magam, kiegyenesítem a koronám, és előretekintek. Nevezhetnek bolondnak (már megszoktam), de én hiszek abban, hogy a lehetetlen mindig lehetséges.

Köszönöm hát az említett illetőnek, hogy akkor, két éve, bizony felnyitotta a szemem, mert az a beszólás sorsfordító változást hozott számomra. Pozitívat.

Forrás: www.vous.hu

Ingyenes, anonim HunOpti önismereti tesztünkből te is megtudhatod mennyire látod optimistán a jelened. Kitölthető akár ide kattintva is: HunOpti

Szólj hozzá!

Mennyire tartod magadat tudatos embernek?

Igen. Tudatos vagyok az étkezésben.
Igen. Tudatos vagyok a környezetem védel/mében.
Igen. Tudatos vagyok a gondolataim befogadásában.
Nem tudom. Tudatosság? Az valami úri huncutság?!
Nem. Ahogy esik ugy puffanOK.
korábbi szavazások